Az ablakok hőtechnikai tulajdonságait a hőátbocsátási tényező segítségével jellemzik, mértékegysége W/m2*K, jele U.
A hőátbocsátási tényező megmutatja, hogy a kültéri és beltéri hőmérséklet különbségének figyelembevételével mekkora hőmennyiség (Wattban mérve) távozik 1 négyzetméternyi üvegfelületen.
Minél kisebb ez az U érték, annál jobb a hőszigetelés.
Az egész ablakra vonatkozóan az ajánlott U érték 1,2 W/(m2*K), de a szabvány előírja, hogy nem lehet több 1,6-nál.
Ez az egész ablakra vonatkoztatott érték több részből áll össze, már hőátbocsátási értéke van a keretnek, aszerint, hogy milyen anyagból (fa, fém, műanyag), milyen kialakítással, kamrákkal készülnek.
A kereteket nézve a fa keretek 1,4-1,6 W/(m2*K) értékekkel jellemezhető, a műanyag keretek 1-2,2 míg a fém keretek a legnagyobb, 2,5-3,1 hőátbocsátással rendelkeznek.
A hőszigetelést jelentősen befolyásolja még az ablak vastagsága és a rétegek száma is, illetve az, hogy a levegőnél rosszabb hővezető gázzal (kripton, argon) töltött üveget alkalmazunk-e, vagy a fém és fém-oxid rétegek alkalmazása.
Az ablakok hőveszteségét tovább növeli a rések jelenléte is. Az utólagos bemarásos ablakszigeteléssel az ablakok kerületét leszigetelve nem fűtjük tovább az utcát, nem lesz huzatos a szoba, lakás.
